Sziasztok! Hosszú idő után ismét egy magyar szerző tollából származó könyvről olvashatjátok a véleményem, mely nem más, mint Hestia Potter: Legendary-Szövetség című regénye.
Lilien csupán csak egy-két percig élvezhette apja megnyugtató ölelését, miután a túszcserét követően átsétált a tündérek táborába.
Lughtig védelmezően zárta a lányát karjaiba, és miközben az arcát a lány dús fekete hajába temette hipnotikusan egyetlen mondatot ismételgetett, mely jövőjük záloga lehetett.
– Az engedelmességed most mindkettőnk életét megmentheti.
Lilien akkor még nem értette a szavak jelentését. Apja mondanivalója csak akkor nyert értelmet, amikor kitépték a biztonságot nyújtó ölelésből, és ismételten elhurcolták a tündérek világába, ahol újabb, hosszú napokon átnyúló toronyrabságra kényszerült magányosan. Sem Lughtiggal, sem egyéb, számára ismerős tündérrel nem érintkezhetett. Míg a tanács nem döntött sorsáról, addig csupán csak egy névtelen rab volt a tündérek birodalmának egyik toronyszobájában.
Lilien a napok múlásával egyre inkább megértette a férfi szavainak súlyát a tanácsgyűlés akaratának elfogadásáról – azaz hogy az ő engedelmességén múlik mindkettőjük élete. Így hamar belátta, bármire is fogja őt kérni a tanács, azt egyelőre lehajtott fejjel, szolgalelkűen elfogadva fogja tűrni.
A lázadók serege, mely a legkisebb létszámmal vett részt ebben a csatában, legelsőként távozott a véráztatta mezőről abban a szent meggyőződésben, hogy velük tart a lázadók vezérének fia. Ám ezzel szemben Sebtyán néhány nappal később már Inezával, a boszorkánnyal igyekezett vad, betörhetetlen sárkányához, hogy azzal egyesülve végre szíve szerelmével is együtt lehessen, figyelmen kívül hagyva a törpök jövőbe látó álmát, miszerint Norát egy sárkány pusztítja el.
A wolferek Ródusz vezetésével diadalittasan tértek vissza a világukat rejtő vízesés mögé abban az önhitt tudatban, hogy a farkasok népe legyőzhetetlen. Ródusz, a császáruk, ebben a pillanatban még teljes erejével hitt a saját szent háborújában és abban, hogy ezáltal megszilárdítja családja hatalmát a trónon. Az ehhez vezető úton kötelező áldozatként tekintett csupán Ládor halálára és Nora szabad akaratának elvesztésére.
Mindeközben Nora kényszerházassága, szíve fájdalma és apja elvesztése után vak dühtől vezérelve kirobbantja a perem valaha volt legnagyobb háborúját a népek között.
Axián ezt próbálja megakadályozni. Továbbá maréknyi követőjével bosszút fogad, hogy elégtételt vesz a császáron a népért ért igazságtalanságokért és kiszabadítja kedvesét a tündérek fogságából.
Vélemény:
Nagyon izgatott voltam, mikor megtudtam, hogy érkezik a Legendary-Lázadás folytatása. Az pedig, hogy a könyvet a kezemben foghattam boldogsággal töltött el, hiszen a sorozat első része hamar belopta magát a szívembe. Megszerettem minden mozzanatát, helyszínét és szereplőjét. Számomra egészen elképesztő és véleményem szerint fantasztikus az a világ, amelyet Hestia Potter megálmodott és elénk tárt. Annyira jó volt újra visszatérni a Peremre, valamint az ott élők életébe.
A történetet főként ismét Sebtyán, Nora, Axián és Lillien szemszögén keresztül ismerhetjük meg. Azonban további szereplők és újabb népek is csatlakoznak hozzájuk. A sorozat első részének a végén nagyon sok minden történt, túszcsere, elrablás, fogság és még sok más izgalmas fordulat, ezért nagyon kíváncsian vártam a folytatást.
A folytatásban közös pontként megemlíthető az, hogy minden szereplő életében gyökeres változás következett be. Ezáltal mind a rangjuk, mind a személyiségük megváltozott.
Számomra Ineza és Nora karaktere hozta a legtöbb újdonságot. A történet egyik középpontjába mindenféleképpen a boszorkány Ineza kerül, aki legutoljára azért kelt útra Sebtyánnal, hogy hazavigye a fiút apja népéhez. Az ő karaktere ment át a legnagyobb fejlődésen és meglátásom szerint tökéletesen kibontakozott, sőt egyfajta narrátori szerepet is betölt. Neki köszönhetően tudunk meg részleteket a sárkányok atyjáról Zaflonról, a háború kitöréséről és a végéről. Norára a végén térek ki részletesebben.
Az első rész végén kiderült, hogy Sebtyán nem Rexor fia, hanem egy sárkány és egy ember szerelmének a gyümölcse. Így egy általunk idáig ismeretlen nép létezésére derült fény. Ők a Tanondaiak, akik a hierarchia csúcsán vannak és bármikor az uralmuk alá hajthatnák az összes nemzetet. A sárkányok népéről kijelenthetem, hogy minden várakozásomat felülmúlták. Én alapból nagy sárkány rajongó és Trónok Harca fan vagyok, de Hestia Potter tudott egyedit és újat teremteni. Nagyon tetszett a világuk, a hét holdjuk, a hagyományaik, valamint a szokásaik és példaértékűnek tartom azt a nyitottságot, ami őket jellemzi. Ők az egész Perem legtoleránsabb népe, ahol bárki békében meglehet egymás mellett. Így lehet az, hogy csak egy ember lesz képes utódot szülni az atyjuknak (a 123 felesége mellett), ráadásul ezért élhet velük egy, a családja által kitagadott Sellő is.
Amennyiben megemlítettem a Sellőket, akkor térjünk is ki egy kicsit rájuk. Eddig még egy könyvben sem találkoztam hasonló leírással róluk. (Szerintem a Sellők hallatán mindenkinek a szokásos H2O–béli szereplők ugranak be.) Itt szintén tudott újat mutatni az írónő, amiért hatalmas elismerés jár Neki. Csak hogy furdaljon Benneteket is a kíváncsiság, azért sem mutatom be őket részletesebben. Annyit azért elárulok róluk, hogy nem a legbarátságosabbak, sőt híresen kapzsik. Az olvasás során egyedül az Ő királyuk és a Tündérek egykori, majd új királynőjük felé tápláltam ellenszenvet.
A Sellők mellett megismerjük a vadakat és a szelídeket, továbbá a bikafejűeket és a gyógyítókat. Mindegyikük igazán sokszínű és egyedi, habár megvannak a saját problémáik és titkaik, valamint nézeteik és vallásuk. (Már amennyiben hisznek valamiben.) Nagyon remélem, hogy a Misonok (vadak) és Kalterik (szelídek) sorsa egyszer majd beteljesül. Mindenesetre én nagyon drukkolok nekik!
Szerintem a könyvben családi sérelmek és eddig féltve őrzött titkok láttak napvilágot, amelyek befolyásolják, megváltoztatják vagy éppen formálják a szereplők sorsát/jövőjét. Ugyanis sok-sok évvel ezelőtt a népek keveredése miatt a Peremen egy háború robbant ki, melynek során rengetegen vesztették életüket, a kevert gyerekeket pedig elkezdték levadászni. Néhányukat sikerült megmenteni és többségük menedékként egy nevelőintézetbe került elhelyezésre az emberek világában. Azonban úgy néz ki, hogy a vízesések mögött élők nem tanultak hibáikból, hiszen ismét a konfliktus középpontjában a keveredés tiltása áll. Sajnos egy újabb háború van kirobbanóban, melyet többnyire a kevert gyermekek is próbálnak megelőzni több-kevesebb sikerrel.
Axián, Nora és Lillien legnagyobb közös tulajdonsága, hogy hatalmas a szívük és jó lelkek. Ezért is lepett meg Nora, aki végül igent mondott egy elrendezett házasságra, azután háborúba kezdett, majd megkínozta a szerelmét. Hestia a könyv elején elejtett egy spoilert, mikor Nora őrületéről írt. Nem gondoltam, hogy az ő személyisége ilyen irányba fog változni. Kíváncsian várom a harmadik részt, hogy mi lesz vele, de persze azért is várom, hogy kiderüljön végül lesz-e háború, vagy sem? Vajon most fog-e sikerülni az, ami sok-sok évvel ezelőtt elbukott? Továbbá azt is remélem, hogy Axián és Lillien hamarosan újra egyesül.
További pozitívumok:
- Cezárió: Az ő karaktere teljesen meglepett, nem gondoltam, hogy egy ilyen zsarnok apának ennyire tiszta lelkű a gyermeke.
- Bazserina bátyja: Szintén erkölcsi stabilitásáról tett többször is tanúbizonyságot. Bazserinát is ide sorolnám.
- Sebtyán: Egy kicsit féltem, hogy a hatalomtól meg fog részegülni és ő is valami őrült hadjáratba kezd, de szerencsére nem így történt.
Összességében én nagyon élveztem a könyvet és az egyik kedvenc olvasmányom lett. Méltó folytatása a nagy-sikerű első résznek. Izgalmas, esemény- és fantáziadús, szerintem nagyon egyedi és jól felépített gazdag képzelőerővel. Úgy gondolom, hogy az írónő rengeteget fejlődött, természetesen pozitív irányba. A könyv nálam az ajánlott kategóriába került. Olvasd el Te is!
