Sziasztok! Hosszú idő után ismét egy könyvről olvashatjátok a véleményem, amely nem más, mint a Ready Player Two.
Fülszöveg: Egy váratlan küldetés. Két világ forog kockán. Felkészültél?
Néhány nappal James Halliday, az OASIS alapítójának legendás versenye után Wade Watts újabb világraszóló felfedezést tesz. Halliday széfjének a mélyén egy olyan technológiai újítás lapul az alapító örökösére várva, amely ismételten fel fogja forgatni a világot, az OASIS-t pedig ezerszer bámulatosabbá és lebilincselőbbé teszi, mint amire Wade valaha is gondolni mert volna.
Ez a titok azonban egy újabb rejtvényt és küldetést is hoz magával egy titokzatos nyeremény ígéretével. Ráadásul felbukkan egy váratlan ellenfél is, aki elképzelhetetlen hatalommal bír és képes végezni akár milliókkal is, hogy elsőként érjen célba.
Ernest Cline régóta várt folytatásában nem csak Wade élete és az OASIS jövője forog kockán: a játszma tétje a teljes emberiség sorsa!
Vélemény:
Nagyon örültem, hogy végre magyarul is megjelent a Ready Player Two az Agave Kiadó jóvoltából. Jómagam egészen Budapestig utaztam, hogy minél előbb beszerezzem és a vizsgáim után hozzá is láttam az olvasásához. Emlékszem tavaly ősszel bombaként robbant a hír, hogy Ernest Cline folytatást írt a Ready Player One-hoz. Mielőtt bármit is írnék a könyvről, úgy gondolom fontos hangsúlyoznom, hogy én sajnos még nem olvastam az első részt, habár már tavaly ősszel megvásároltam. Viszont a filmet elég sokszor láttam és pont az adaptáció miatt döntöttem úgy, hogy szeretném elolvasni. Eredetileg most nyárra terveztem, hát végül a folytatásával kezdtem.
Összességében nekem nem okozott csalódást a regény, holott kezdetben fenntartásokkal kezeltem és ezért így utólag szégyellem is egy picit magam. Többen olvasták angolul és voltak, akiknek nem tetszett, vagy nem ezt várták és még sokáig sorolhatnám. Vagy ott van a borító, amelynek kapcsán az én ismeretségi köröm is két táborra osztható. Egyik fele nyilván nem elégedett vele, míg a másiknak nagyon is bejön. Egyébként szerintem is igazán menő lett. Passzol a könyvhöz és jól visszaadja ennek az egész világnak a hangulatát.
Most viszont szeretnék kitérni arra is, hogy miért volt számomra élvezetes a könyv és miért lett az egyik kedvenc olvasmányom. Ami a legfontosabb szerintem, hogy nem voltak elvárásaim. Mivel nem olvastam csak filmen láttam az első részt így nincs releváns viszonyítási alapom. Egyedül a film vége után fogalmazódtak meg bennem kérdések a szereplők jövőjét illetően és pont ezekre a kérdésekre kapunk választ. Hiszen körülbelül az első 100-150 oldalon keresztül Ernest Cline részletesen taglalja a szereplők sorsát miután Wade megnyerte az első vadászatot és egyben ő lett Halliday örököse is. Talán egyébként pont ez az első 100-150 oldal a legunalmasabb rész az egész könyvben. Néha úgy éreztem, hogy a szerző elkezdett valamit, majd jóval később tért vissza rá és közben annyi egyéb dolog történt, hogy néha teljesen elvesztettem a fonalat. Mindenesetre azt meg kell hagyni, hogy azért végig itt sem csak unatkozunk. Többek között ezen oldalak soraiból olvashatunk Wade legújabb felfedezéséről is, amelyre egy rejtélyes üzenet révén bukkan Anorak irodájában. Tulajdonképpen ennek a kis szerkezetnek köszönhetően, amely nem más, mint az ONI fejpánt az egész OASIS megváltozik. Lehetővé teszi az érzéseket a virtuális valóságban, sőt akár mások élményeit is átélheti bárki bármikor. Ugyanakkor nem teljesen veszélytelen, amire a későbbiek folyamán bőven lesz példa. Az elterjedése azonban egy új vadászatot is hoz magával, amelynek köszönhetően az események is beindulnak.
Remélem azzal nem spoilerezek olyan hatalmasat, ha leírom, hogy most már nem tojásokra, hanem szilánkokra kell vadászni. Sőt nem is háromra, hanem hétre. Persze, mint ahogy az előző részben is történt, úgy most is mindenki ezeket a szilánkokat akarta megszerezni. Azonban a begyűjtésük sokkal nehezebb feladatnak bizonyul, mint a tojásoké volt. Az első szilánk megtalálását követően beindultak az események. Tényleg nagyon gyorsan lehetett haladni a könyvvel. Gyakran azon kaptam magam, hogy pár perccel korábban még tíz oldallal előrébb jártam. Egyben nosztalgikus érzés is fogott el és kedvem támadt újra megnézni az első részt filmen. Természetesen most sem maradtunk főgonosz nélkül. Az egyiket szerintem már mindenki jól ismeri, viszont a másik egy hatalmas meglepetés volt. Ahogyan nem számítottak rá a kulcskarakterek, úgy nem számítottam rá én sem.
Végezetül pedig szeretném kiemelni, hogy minden jó, ha a vége jó. Valakinél láttam, hogy nem örült ennek a Happy End – szerű lezárásnak. Itt komolyan kérdezem, hogy szerinted a másik jobb lett volna? (Szerintem nagyon nem!!) Én nagyon is örültem ennek a lezárásnak és boldogan, mindenféle hiányérzet nélkül teszem vissza a regényt a könyvespolcomra.
Összességében tényleg csak ajánlani tudom a könyvet. Mindenféleképpen megér egy olvasást, szerintem senkinek sem fog csalódást okozni. Nálam felkerült a kedvenc olvasmányok listájára!
Köszönöm, hogy elolvastad!