George R. R. Martin neve sokak számára ismerős lehet, hiszen ő írta a világhírű Trónok Harca című sorozat alapjául szolgáló A tűz és jég dala regénysorozatot. A mai napra egy szintén általa írt könyvről olvashatjátok rövid élménybeszámolóm.
Fülszöveg: Létezik egy legendás lény, a jégsárkány, amelyről csak félve mernek suttogni az emberek. Szárnycsapása nyomán nem marad más, csak fagy és pusztulás. De van egy kislány, Adara, aki nem fél a jégsárkánytól, hiszen ő maga is a tél gyermeke. Ez az ő története.
George R. R. Martin meséje egyszerre megrendítő és csodálatos, olyan olvasmány, amiben kicsik és nagyok egyaránt örömüket lelhetik. A tűz és jég dala sorozattal világhírűvé vált szerző A jégsárkánnyal is bizonyítja, hogy számára a műfaji határok inspirációt jelentenek, nem korlátokat.
Véleményem:
Maga a könyv kívül belül egyaránt csodaszép, köszönhetően Luis Royo elbűvölő illusztrációinak. Viszonylag rövid, 120 oldalas olvasmány, megható cselekménnyel. A történet központjában Adara áll, akiről a fülszövegből is kiderült, hogy a tél gyermeke. A szerző védjegyeként ismert sárkányok jelen művében is megmutatkoznak, hiszen ismét a világukba kalauzol el bennünket, ráadásul a történet is északon és délen játszódik. Háború dúl és Adaráék királya vesztésre áll, ezért veszélybe kerül a farmjuk, viszont a kislány mindennél jobban félti a sárkányát, aki akár egy elvesztett ember lelke is lehetne, tekintvén az előzményekre, valamint a végkifejletre. A jégsárkányok gyönyörű hófehér teremtmények, akik csak télen jelennek meg és annak hosszát jelzik. Sokan rettegnek tőlük, csak ő nem, hiszen már 4 éves korában is megsimogatta és szerinte hozzá tartozik. További részleteket nem szeretnék elárulni, hiszen maga az olvasmány is nagyon rövid.
Összességében tetszett a történet, bár a végén maradt egy kis hiányérzetem, de szerintem egy olvasást mindenféleképpen megér.