2022 decemberében nem túlzás azt állítani, hogy bombaként robbant a hír, miszerint 2023-ban végre érkezik a már régóta ígért Barbie film. Ezt meg is koronázták egy átalakított 2001: Űrodüsszeia nyitójelenettel. Számomra az év legjobban várt filmje volt, na nem azért, mert annyira rajonganék a Barbie babákért, hanem sokkal inkább Greta Gerwig munkásságáért. Amikor megláttam a nevét már eldöntöttem, hogy tetszeni fog. Végül tényleg tetszett? Az írásból kiderül. (Nyomokban spoilert tartalmaz!!)
Előre szeretném jelezni, hogy, aki ettől a filmtől egy bugyuta, tartalom nélküli moziélményt vár, az csalódni fog. Valószínűleg akkor is, ha megnézi a filmet és akkor is, ha elolvassa ezt a bejegyzést.
Greta Gerwig olyan díjazott és méltán népszerű filmeket rendezett, mint a Lady Bird vagy a Kisasszonyok csak, hogy néhány példát említsek az utóbbi évekből. Szóval minden jel arra utalt, hogy most is valami nagyot alkotott. Számomra ezért is volt érdekes, hogy mit hozott ki ebből a filmből. Az érzéseim vegyesek, nézzük is, hogy miért.
Barbie a fennállása óta az egyik legmegosztóbb játékfigura és talán jelenség is, amely lázban tartja a társadalmat. Van, aki „imádja”, de olyan is akad, aki éppenséggel utálja. A létezésének pontos célja a mai napig vitákat generálhat. Vajon egy igazi feminista és a női jogok úttörője? Vajon csak egy baba, aki a mérhetetlen kapitalizmus terméke és olyan irreális elvárásokat támaszt a női testtel szemben, amelyek komoly problémákhoz vezethetnek? Véleményem szerint mindkét álláspont megvédhető, szóval mindenki döntse el magának, hogy melyik oldalra sorolja. Meglátásom szerint viszont Greta Gerwig és Noah Baumbach is erre a társadalmi megosztottságra építette fel a cselekményeket. A májusban megjelent előzetes is ezt sugallja.
A nyitó jelent azonnal levett a lábamról, igaz ezt már korábban láthattuk a YouTube-on, de még mindig fenomenálisnak tartom, ahogy bemutatja, hogy Barbie milyen változást hozott és milyen változásokon is ment keresztül. A kezdeti fürdőruhás sztereotip Barbie-tól eljutunk a mindenféle változatig. Az biztos, hogy ez a Mattel konzumizmust pártoló arcát is jól bemutatta. Hiszen ház, autó, ruha, minden is kapható már Barbie-hoz, csak vegyétek. Ugyanakkor valahol mégiscsak ott van benne a sokszínűség, a megújulásra való képesség és a kreativitás is.
Ezt követően belecsöppenünk Barbieland rózsaszín világába, amely bármely feminista vagy/és utópisztikus filmben, könyvben, világban megállná a helyét. Egy nők által vezetett társadalom, ahol a hímnemű Ken babák csak úgy vannak, mivel semmi szükség rájuk a matriarchális társadalomban. A céljuk, hogy kivívják a Barbiek figyelmét.
Itt szeretném megragadni az alkalmat és kitérni a díszletre és a kellékekre, amelyeket úgy, ahogy voltak imádtam. A mai modern kor technikai vívmányainak köszönhetően ritkaság számba megy, ha egy filmhez ilyen mértékben valós díszlet készül. (Az meg még ritkább, hogy globális rózsaszín hiányt okozzon.) Azonban épp ez is hozzájárult ahhoz, hogy valósághű legyen a film. Hiszen a babák valóban „berepülnek” a kocsiba, a babaházakba be lehet nyúlni. A hűtő, a medence, a tengerpart is igazán zseniálisra sikeredett. Teljesen átjön a babázás életérzése, hiszen a valódi Barbie házakban is a hűtők belseje rajzolt, a poharak sosincsenek tele vízzel, tejjel, üdítővel. Ez a realisztikus ábrázolás kifejezetten tetszett a filmben.
Viszont most kanyarodjunk is vissza a Barbielandi hétköznapokba. A történetet leginkább a Margot Robbie által megformált Barbie szemén keresztül ismerjük meg. Betekintést nyerünk a Barbie-k és a Ken-ek tökéletes világába. Azonban semmi sem tökéletes örökké. A fordulópontot az hozza el, amikor egy nap Barbie-t a legnagyobb boldogsága közepette furcsa gondolatok kezdik gyötörni. Ezen gondolatok hatással lesznek az életére, amely így a feje tetejére áll. Ezután jön be a képbe furcsa Barbie, akihez segítségért fordul a főszereplőnk, hogy kiderítse mi történik vele. Nos, ami furcsa Barbie kapcsán eszembe jutott, az a fogyasztói társadalom problémája. Hiszen megveszünk valamit, használjuk majd, amikor megunjuk/elromlik/elveszti a varázsát számunkra leselejtezzük. – A környezet meg kezdjen velük, amit akar. – Jelen esetben pedig még el is torzítjuk. Tény, hogy nem mindenki játszik szépen a babáival. – Az illusztrációként bemutatott jelent zseniális volt. 😀
Egy búcsúzkodást követően Barbie elindul a való világba és az úton Ken is mellé szegődik. Na a cselekmény itt fordul át néhol burkolt, de azért sok helyen elég egyértelmű társadalomkritikába. Hiszen eddig egy nők dominálta társadalomban voltunk, ahol az elnöktől kezdve a bíróig, minden fontos tisztséget nő töltött be. Ezzel szemben szereplőink megtapasztalják a való világot. Kezdve a tárgyiasító vagy esetenként megvető tekintetekkel, folytatva a szexista utalásokkal. A való világban megismerkedünk a Mattel vezetőivel is, amelyet “meglepetésünkre” csak férfiakból álló tanács vezet, akiket a profitszerzésen kívül más nem nagyon izgat csodás kis világunkban.
Valahol itt is Barbie kettősségét láttam szembeütközni. Volt egy elmélete arról, hogy milyen pozitív hatást gyakorolt a világra és erre egy szempillantás alatt szembe találja magát a valósággal. Naivság lenne azt gondolni, hogy ma a világ minden táján a férfiak és a nők egyenlőek. Példának okáért elég csak az arab országokra gondolni. Viszont ne tegyünk úgy, mintha nem találkoztunk volna olyan hírekkel, hogy a nyugati országokban ugyanazon elvégzett munkáért fizetett bérként ne lett volna(lenne) különbség férfiak és nők között. Ezzel szemben ott volt Ken, aki Barbieland-ben érezte elnyomva magát és megtalálta „önmagát” a való világban. Ken kapcsán érdekes, hogy sokan azt látják benne, hogy minden, ami vele történik az a férfiak ellen irányul. Véleményem szerint ez közel sem igaz. Ő sokkal inkább egy egzisztenciális válságot átélő karakterként jelenik meg, aki keresi a saját maga útját. A történetük lezárásához közeledve fogalmazódott meg bennem az, hogy egyik véglet sem tökéletes. Mindkét rendszerben vannak, akik szenvednek és sokkal jobb lenne az egyensúlyt megtalálni, ami egyenlő lehetőségeket teremt mindenki számára.
Kennel kapcsolatban még fontosnak érzem kiemelni Ryan Gosling játékát. Őszintén megvallom, amikor először hallottam a filmről és a színészekről, én nem feltétlenül őt gondoltam volna erre a szerepre. Mindezek ellenére fantasztikus volt, ahogy hozta a szerepet és minden elvárásomat felülmúlta. Végig karakterben volt és zseniálisát alakított.
Összességében nem gondolom, hogy a film csak egy feminizmust éltető és férfiellenes alkotás lenne. Sokkal inkább mutat görbe tükröt a társadalomnak annak minden hibájával és jóságával együtt. Mindezt teszi rengeteg humorral megfűszerezve. Valós problémákra helyezi a hangsúlyt és bizony előjönnek olyan kényelmetlen kérdések is, amellyel élete egy pontján talán minden ember szembe találja magát. Ki is vagyok, mit akarok, miért vagyok ezen a világon? – nemtől teljesen függetlenül. Erre is találunk bőven példát a filmben, pláne, ha a két főszereplőnk Barbie és Ken helyzetét nézzük. Ugyanakkor tény, hogy nagy hangsúly van a nők helyzetén a filmben. Az egyik legnagyobb társadalmi kritikát Gloria monológja tartalmazta, amelyben felsorolja, hogy mennyi mindent is várnak el egy nőtől, milyen nehéz ezeknek megfelelni és milyen igaza volt. Bőven van még min változtatnunk ebben a világban.
Számomra a katartikus élmény elmaradt a film végén, nem tudom, hogy mire számítottam, olyan kifejezetten semmi különösre, de mégis hiányérzetem maradt a lezárást követően. Másfelől viszont mégiscsak volt egy olyan üzenete számomra, hogy az ember maga irányítja a saját életét. Magának érzi, hogy mikor van szüksége változásra és ezt meg is lépheti ebben a világban.
Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy nálam a Barbie mindenféleképpen az ajánlott kategóriába került, katarzis ide vagy oda. Minden korosztály számára ajánlom, nemtől függetlenül.
Rengeteg mindent ki lehetne még emelni a filmből Alan szerepétől kezdve, a többi kivont Barbie-ig vagy éppen Ruth Handler megjelenéséig. A zenei aláfestésről nem is beszélve. Mindent azonban nem szeretnék elárulni, úgyhogy irány a mozi!
Köszönöm, hogy elolvastad! Hasonló filmes tartalmakért látogass vissza szeptember 1. után, amikor is elindul az RsBlog önálló filmes rovata a Mooviefanatics.
U.i.: A moziban ülve egy kislányt megkérdezte a mellette ülő testvére, barátnője, akárkije, hogy „Miért vannak itt ilyen sokan?” – a válasz a következő volt: „Azért, mert biztos ilyen sokan szeretik Barbie-t”. – ez aranyos volt.
