Tovább folytatódik a #20Péntek20Film kihívás. A mai estére az Üzenetek Isabelle-nek című film spoileres ajánlóját hoztam el. (Amennyiben ez túlságosan zavarna, úgy inkább ne olvasd el!)
Nagyon sokat hezitáltam azon, hogy megnézzem-e a filmet vagy sem. A megjelenését követően tele volt a TikTok mindenféle spoileres jelenetekkel, így relatíve hamar képbe kerültem a történettel. Ugyanakkor egyfelől mégis nagyon kíváncsi voltam a teljes történetre, másfelől nem voltam benne biztos, hogy készen állok erre az érzelmi hullámvasútra, mert bizony ez a film az volt a javából.
Amikor végül rászántam magam, és hagytam, hogy beszippantson Jill és Wes története, rájöttem, hogy miért kavart ekkora port. Az Üzenetek Isabelle-nek ugyanis zseniálisan álcázza magát romantikus vígjátéknak, miközben a felszín alatt a gyászfeldolgozás egyik legemberibb történetét nyújtja. Ahogy haladunk előre a cselekményben, Jill karaktere tökéletesen, tankönyvbe illően járja végig a gyász öt fázisát. (Legalábbis az én véleményem szerint. Amennyiben Te mást gondolsz, várom kommentben a véleményed.)
1. Tagadás
A történet elején Jill megrekedt a múltban. Bár tudja, hogy a húga, Isabelle elvesztette a cisztás fibrózissal vívott harcot, képtelen elvágni a köteléket és elengedni. A tagadás itt nem azt jelenti, hogy nem hiszi el a halál tényét, hanem sokkal inkább abban nyilvánul meg, hogy mesterségesen próbálja életben tartani a kapcsolatot.
A napi szintű hangüzenetek – beszámolók az unalmas munkanapokról, a Tylerrel vagy Arthurral való randikról – egyfajta védőburkot vonnak köré. Amíg beszélhet Izzyhez, addig a húga egy kicsit még mindig vele van. Nem is sejti, hogy az üzenetek teljesen máshol landolnak. Ez a virtuális kapocs egy ideig biztonságot ad, de a film finoman érezteti velünk, hogy ez az állapot tarthatatlan.
2. Harag
A gyász második szakasza mindig robbanásszerű, és Jill életében ez több fronton is beüt. A feszültség először a munkahelyén, Bastien séf konyhájában éri el a kritikus pontot. Amikor az egyértelműen tehetségtelen Arthurt (aki képes egy nyers szuflét felszolgálni) előléptetik, Jillben elszakad a cérna, és felmond. Ez a harag azonban csak az előszele annak a viharnak, ami a magánéletében vár rá.
A film drámai csúcspontja egyértelműen Breeda és Andy esküvője. Amikor Jill megpróbál egy újabb üzenetet hagyni Izzynek, és Wes telefonja kezd el csörögni, a tagadás buborékja kipukkad. A számonkérés pillanata szívbemarkoló. Jill haragja nemcsak Wes titkolózásának és a magánszférája megsértésének szól, hanem annak a fájdalmas ébredésnek is, hogy az elmúlt évben a „biztonságos” világa végig egy hazugság volt.
3. Alkudozás
Miután a titok kiderül, a szereplők megpróbálnak kompromisszumokat kötni a sorssal és a kialakult helyzettel. Jill a szüleitől kapott tanulmányi alapból megnyitja a Jill and Izzy’s nevű food truckot, ahol zseniális desszert-nachosokat és tacókat árul. Ez a lépés egy gyönyörű alku az élettel. Habár Izzy fizikailag nem is lehet már itt, a nevét és az emlékét egy saját vállalkozásban, a gasztronómián keresztül élteti tovább, ráadásul Zella is mellé áll.
4. Depresszió
A film talán legkegyetlenebb, de legreálisabb húzása az okostelefon szoftverfrissítése. Amikor Jill telefonjáról végleg letörlődnek Izzy régi hangüzenetei, az a gyász legmélyebb, legkilátástalanabb fázisa.
Olyan ez, mintha Isabelle-t másodszor is elveszítené, ezúttal a digitális térben is. Nincs több kapaszkodó, a régi megküzdési stratégiák kudarcot vallottak. Itt már nem segít a harag, sem a munka; csak a puszta, feldolgozatlan hiány marad. Ez a film egyik legfájdalmasabb jelenete volt.
5. Elfogadás
A feloldozás szilveszterkor érkezik el. Wes lépése, hogy visszaszerezteti az üzeneteket, és kifizeti Izzy számát a következő év végéig nem egy önző romantikus gesztus, hanem a legnagyobb ajándék, amit adhatott. – A választás lehetőségét. Teret és időt ad Jillnek a gyógyulásra.
Amikor egymásra találnak a José’s-ban, az már egy érettebb kapcsolat kezdete. De az igazi katarzis nem a szerelmesek csókja, hanem az utolsó telefonhívás. Amikor Jill saját elhatározásából tárcsázza a számot, és kimondja, hogy ez az utolsó üzenete, mert érzi, hogy minden rendben lesz, az maga az elfogadás. A fájdalom sosem tűnik el teljesen, de átalakul.
A film záróképe, ahogy Jill és Zella a parkban Robyn Dancing on My Own című számára táncolnak, miközben Wes a háttérből „kéri” Izzy áldását, egyszerűen tökéletes. Egy felszabadító, keserédes lezárása egy olyan útnak, amely megmutatta, hogy a legmélyebb veszteségek után is van értelme újra nevetni, táncolni és szeretni. Nálam itt szakadt el a cérna és elkezdtek ömleni a könnyeim.
Végszó
Összességében a befejezés különösen szép. Nemcsak a szerelmesek találnak egymásra, hanem mindketten eljutnak odáig, hogy „elbúcsúzzanak” Isabelle-től. Az, hogy a történet Robyn Dancing on My Own című számára végződik – ami egy egyszerre melankolikus, de hatalmas energiájú és felszabadító dal – tökéletes zenei választás a gyász elengedéséhez és egy új élet kezdetéhez.
