Filed in #afellegekben 20péntek20film ajánló Banks úr megmentése Disney film fresh mooviefanatics Read&Speak

Ami egy gyerekkorból megmenthető – Banks úr megmentése – #20Péntek20Film kihívás

OLVASÁSI IDŐ: KB. 5 perc

Van, hogy egy alkotás nem a története miatt marad meg bennünk, hanem azért, mert utólag egészen más megvilágításba helyezi a régi kedvenceinket. A mai #20Péntek20Film kihívásban pontosan egy ilyen filmet hoztam, a Banks úr megmentése című 2013-as drámát, John Lee Hancock rendezésében. Engem ez a film először nagyon felbosszantott, mégis, az idő előrehaladtával valahogy az egyik kedvencemmé nőtte ki magát.

Miről szól a film?

A történet két idősíkon fut. Az egyik 1961-ben, Los Angelesben indul: Walt Disney (Tom Hanks) közel húsz éve próbálja megszerezni a Mary Poppins megfilmesítési jogait, mert megígérte a lányainak. A könyv írónője, P. L. Travers (Emma Thompson) viszont nem egyszerűen nehéz eset – makacs, kritikus, és semmi kedve a hollywoodi mosolygáshoz. Végül két hétre mégis átrepül Londonból, hogy a stúdióban átbeszéljék a forgatókönyvet.

A másik idősík a 20. század elején, az ausztrál vidéken játszódik, ahol a kis Helen (az írónő eredeti neve Helen Goff volt) a szeretett, ám alkoholproblémákkal küzdő édesapjával (Colin Farrell) él. A férfi bankigazgató, és hiába imádja a lányát, a családot lassan maga alá temeti a baj. A két történet fokozatosan összeér, és kiderül, miért olyan életbevágó Traversnek, hogy a Banks család apja ne váljon nevetségessé.

Emma Thompson, aki nem hagyja magát

A film legnagyobb ereje szerintem Emma Thompson. Travers nem szimpatikus: kritizál, visszautasít, és a stúdió minden ötletére nemet mond. Mégis hamar kiderül, hogy mindez nem rosszindulat, hanem védekezés. Thompson alakításában a szúrós megjegyzések mögött végig érezni a félelmet, hogy valaki elveszi tőle azt az egyetlen dolgot, amit önmagából megmentett.

A történet egyik legszebb vonulata a sofőr, Ralph (Paul Giamatti) és az írónő kapcsolata. Ő az egyetlen, aki nem akar tőle semmit, és éppen ezért kerül hozzá a legközelebb. Giamatti szerepe kicsi, mégis ő adja a mozi legmelegebb pillanatait.

Az Oscar-díj szempontjából viszont ez a film szegénységi bizonyítvány az Akadémiának: Thompson játékát mindenki dicsérte, mégsem jelölték, ami sokaknak a díjszezon egyik legnagyobb igazságtalansága maradt. A produkció végül egyetlen Oscar-jelölést kapott, a legjobb eredeti filmzene kategóriában.

Tom Hanks mint Walt Disney

Tom Hanks Walt Disneyje szándékosan nem a szent, szakállas mesemondó. Mosolygós, kitartó, és pontosan tudja, mit akar. Hanks nem karikatúrának játssza a figurát, hanem valakinek, aki sokat nyert az élettől, de a saját gyerekkori sebeit ő is magával hordja. A történet egyik fordulópontja, amikor Disney elmeséli a saját apjáról szóló emlékeit – ettől a két ember egyszerre hasonlóvá válik.

Kattints ide!
KIEMELT AJÁNLÓ

A film egyik legfontosabb üzenete, hogy a mesék mögött gyakran valaki régi fájdalma áll, és a mesélő néha csak úgy tud továbblépni, ha újraírja a történetet.

A zene, ami a vitatkozásból született

Külön élvezet a Mary Poppins dalait jegyző Sherman fivérek (Jason Schwartzman és B. J. Novak), valamint a forgatókönyvíró Don DaGradi (Bradley Whitford) jeleneteit nézni. A tárgyalószobában egymásra licitáló, zongora mellett vitatkozó alkotók látványa mulatságos és igazán nosztalgikus. Az, ahogy a Let’s Go Fly a Kite vagy a Supercalifragilisticexpialidocious megszületik, egyszerre szórakoztató és szívmelengető.

A készítők emellett pontosan érzik, hogy a kulcsdal a Feed the Birds, amely Walt Disney személyes kedvence volt – ez adja a film egyik legmegindítóbb jelenetét.

Mennyi benne a valóság, mennyi a mese?

Érdemes tudni, hogy a forgatókönyv szépíti a valóságot. P. L. Travers valóban Ausztráliában nőtt fel, az apja tényleg bankigazgató volt és alkoholproblémákkal küzdött, a Banks család apafigurája pedig erre az emlékre épül. Mary Poppins karakterét egy nagynéni ihlette, aki a család segítségére sietett. Ez tehát a film alapja, és teljesen helytálló.

Az már kevésbé, hogy a végén minden kisimul. A valóságban Travers állítólag sosem békült ki igazán az elkészült filmmel – különösen az animált részekkel –, és évtizedekig nem volt hajlandó újabb jogokat eladni a Disney-nek. A mozi ezt a keserűséget tompítja: a zárásban Travers meghatottan nézi a bemutatót, ami szépen lekerekíti az érzelmi ívet. Ez érthető filmes sűrítés, de aki mélyebben érdeklődik a háttér iránt, annak érdemes utánaolvasnia, mert a valóság jóval összetettebb.

Mi nem működik tökéletesen?

Őszintén szólva a film néha túlságosan sima. A feszült tárgyalószobás jelenetek között a múltbeli idősík időnként lelassítja a tempót, a végkifejlet pedig kiszámítható. A Disney-stúdió képe is kissé túl idilli – mivel maga a stúdió volt a gyártó, nehéz elvárni, hogy kritikusan ábrázolja önmagát.

Ettől függetlenül a film őszintesége a legfontosabb kérdésekben nem sérül. Nem akar többet mondani annál, amit el tud mesélni, és ebben nagyon erős.

Kinek ajánlom?

Mindenkinek, aki szerette a Mary Poppinst, és kíváncsi rá, mi húzódik a mese mögött. Annak is, aki kedveli az olyan drámákat, amelyek a gyerekkori sebekről és a megbocsátásról szólnak – nem látványos fordulatokkal, hanem csendes beszélgetésekkel. És azoknak, akik nem hisznek abban, hogy egy írónak le kell mondania a saját történetéről attól, hogy az másoké is lesz.

A legjobb mesék sokszor a legnehezebb emlékekből születnek. A Banks úr megmentése pedig megmutatja, hogy ezek az emlékek megmenthetők, ha valaki végre meghallgatja őket.

Összegzés

A Banks úr megmentése egyszerre ünnepli a filmmeséket, és mutatja meg az árukat. Emma Thompson és Tom Hanks párosa miatt is megéri megnézni, de legfőképpen azért, mert a végén nem a Disney-csoda marad meg bennünk, hanem a felismerés, hogy a megbocsátás néha egy dalon keresztül érkezik.

Te mikor láttad utoljára a Mary Poppinst? Köszönöm, hogy elolvastad! Egy hét múlva találkozunk újra itt.

ˇˇKÖNYVES IDÉZETEKˇˇ